A hagyományos Simonyi-Nap idén a HUN-REN Székházában lesz, délelőtt 9 órától, délután pedig a Jövő Körkörös Gyorsítójáról (FCC) lesznek előadások.
Regisztráció: https://indico.wigner.hu/e/Simonyi (határidő 2026. október 7 16:00)
Részletes program:
Vona István: Elméleti fizika az AI korában
Az elmúlt hónapokban a nagy nyelvi modellek látványosan közelebb kerültek ahhoz, hogy ne csak válaszoljanak kérdésekre, hanem hosszabb ideig önállóan dolgozzanak nyitott tudományos problémákon. Szeptember elején az OpenAI egy ilyen rendszerrel a Navier–Stokes-egyenletekhez kapcsolódó egyik híres Millennium-problémára közölt megoldásjelöltet, miközben más matematikai és fizikai problémákban is egyre komolyabb eredmények születnek. Saját kutatásainkban egzaktul megoldható kvantumos spinláncokon és más integrálható modelleken vizsgáljuk, mire képesek ezek az eszközök. Az előadásban konkrét példákon keresztül mutatom be, hogyan használható az AI számítások elvégzésére, sejtések megfogalmazására és bizonyítások keresésére, hogyan ellenőrizhetők az eredményei, és hogy mindez milyen új lehetőségeket nyithat meg, illetve hogyan alakíthatja át az elméleti fizikai kutatást.
Meszéna Balázs: Generatív MI és az agy: hogyan alakítja a kontextus a vizuális észlelést
A vizuális észlelés nem pusztán a beérkező érzékszervi információ feldolgozása: azt erősen befolyásolják a korábbi tapasztalatok és az adott helyzetre vonatkozó elvárások is. Az előadásban azt mutatom be, hogyan írható le ez a folyamat generatív mesterséges intelligencia-modellekkel, és hogyan használhatók ezek az agy működésének megértésére. Egy Variációs Autoenkóderre épülő modellt fejlesztettünk, amelyben a korábban megtanult reprezentáció megtartása mellett a kontextushoz tartozó prior rugalmasan módosítható. A modell előrejelzéseit egerek elsődleges látókérgében mért idegi aktivitással hasonlítottuk össze egy vizuális diszkriminációs feladat során. Az eredmények arra utalnak, hogy a feladat során megtanult kontextus már a látórendszer korai szintjén is szisztematikusan alakítja az idegi aktivitást.
Kiss Tamás: Kvantumos összefonódás és desztilláció
Az összefonódás a kvantumfizika legkülönösebb erőforrása: két, egymástól akármilyen távol lévő qubit mérési eredményei szorosabban összefügghetnek, mint azt bármely klasszikus leírás megengedné. A kvantumkommunikáció és az elosztott kvantumszámítás protokolljai szinte kivétel nélkül ilyen összefonódott párokra – Bell-párokra – épülnek, előállításuk azonban nehéz, mert a zaj és a veszteség folyamatosan rontja a párok minőségét. Az előadásban bemutatott eljárás négy, egymással megegyező, de egyébként ismeretlen tiszta állapotú qubit-párból hoz létre egyetlen, hibátlan Bell-párt. Valószínűségi jellegű: nem minden kísérlet sikerül, de siker esetén biztosan tudható, hogy a kívánt állapot állt elő – tetszőleges, előre nem ismert kiindulási állapotra. Közepesen kevert kezdőállapotok esetén nyolc pár felhasználásával a maradék zaj kvadratikusan nyomódik el. A magja mindkét félnél néhány helyi kétqubites művelet és egy részleges mérés, majd az eredmények klasszikus összevetése; kvantumos információt nem kell továbbítani.
A szokásos desztillációs protokolloknál lényegesen rövidebb – három körön belül lezárul –, ami a véges koherenciaidő miatt lényeges gyakorlati előny. Jó Bell-párokra épül a teleportáció, a kvantumismétlős távolsági hálózat, a kulcsszétosztás biztonsága és a többcsomópontos elosztott kvantumszámítás is: egy egyszerű, gyors párkészítő eljárás így a jövőbeli kvantuminternet egyik alapvető építőeleme lehet.
Pórfy Barnabás: Új eredmények az erősen kölcsönható anyagról SPS energián
A tudomány jelenlegi ismerete szerint a természetbeli jelenségekért négy alapvető kölcsönhatás felel: a gravitációs, az elektromágneses, a gyengen, valamint az erős kölcsönhatás. Ez utóbbi az egyik legnehezebben tanulmányozható, pont a nevét is adó nagymértékű belső csatolása okán.
Normál körülmények között az erősen kölcsönható anyag hadron részecskékbe van zárva (pl protonok, neutronok, pionok, kaon részecskék). Nagyenergiás gyorsítókban való ütköztetéssel azonban a szóbanforgó erősen kölcsönható belső elemi részecskéket (kvarkokat, gluonokat) közvetlen kölcsönhatásra is lehet bírni. A CERN-beli SPS gyorsító energiatartománya igen alkalmas ezen két állapot közötti átmeneti jelenségek tanulmányozására. Ezen gyorsítónál működik az NA61/SHINE kísérlet, melyben csoportunk meghatározó kontribútor.
Az előadásban ismertetjük az NA61/SHINE kísérlet legérdekesebb új eredményeit, mint például az óriás izospin-szimmetriasértés rejtélyt, valamint kvantum interferometrikus eredményeinket.
Heim Teodóra: Ahol eltűnik a Föld mágneses tere – kísérletek a Zéró Mágneses Laboratóriumban
Kivonat: A Fertőbozon működő Zéró Mágneses Tér Laboratórium (ZBL) egyedülálló hely Magyarországon: itt a kutatók szinte teljesen kiiktatják a Föld mágneses terét, „mintha egy darabka világűrt hoztak volna le a bolygónkra”. A laborban szinte teljesen eltűnik a körülöttünk lévő geomágneses tér, és csak egy alig érzékelhető maradványmező marad.
A létesítményben olyan kísérletek végezhetők, amelyek máshol lehetetlenek: vizsgálható az agyi aktivitás, az izomműködés, a növények növekedése, a mikroorganizmusok viselkedése, valamint az űreszközök mágneses tisztasága. A labor aktív és passzív árnyékolási rendszere olyan környezetet teremt, ahol a legérzékenyebb műszerek is működni tudnak.
Az előadásból megtudhatjuk, hogyan segítheti a Nulltér Labor az űrkutatást, az anyagtudományt és a biológiai kutatásokat. A labor nemcsak technológiai innovációk bölcsője, hanem bepillantást enged abba is, hogyan reagálnak az élő rendszerek a mágneses tér hiányára.
Mi történik egy élő szervezettel, egy növénnyel vagy akár egy érzékeny műszerrel, ha egyik pillanatról a másikra „kikapcsoljuk” körülötte a Föld mágneses terét? A ZBL éppen ezt a különleges kérdést teszi kísérletileg vizsgálhatóvá.
Nagyné Szokol Ágnes: A plazmonikus nanofúziós kutatásokban lézersugárzással létrehozott kráterek morfológiája
A Nanoplazmonikus Lézeres Fúzió Kutatólaboratóriumban folyó kutatások a plazmonikus nanorészecskék által erősített fúzió megvalósíthatóságának igazolását tűzték ki célul. Az itt alkalmazott polimer céltárgyaknak speciális igényeket kell kielégíteniük, mindenekelőtt a kísérletek során használt lézerfénnyel rezonáns plazmonikus arany nanorészecskéket kell tartalmazniuk. Bár a fúziós reakció létrejöttével kapcsolatos döntő információt a nagy intenzitású (1016–1019 W/cm2) lézerimpulzussal történő belövések során keletkező részecskék (reakciótermékek) hordozzák, de a fény-anyag kölcsönhatás során keletkező kráterek is beszédesek. Az előadás e kráterek morfológiai jellegzetességeit mutatja be, összehasonlítva a különböző összetételű céltárgyak és lézerparaméterek mellett keletkezett kráterek jellegzetességeit, és példákkal bemutatva, hogy ezek miként árulkodnak a lézer keltette plazmában lejátszódó folyamatokról.
Vancza Andor: Fényérzékeny átmenetifém komplexek tervezése és spektroszkópiai vizsgálata
Számos molekulában fénnyel történő megvilágítás hatására olyan fizikai folyamatok indulnak be, melyek egyes alkalmazási területek számára kívánatos változásokat eredményeznek a molekula elektronszerkezetében, tulajdonságaiban. Számtalan kutatási területen keresnek, vizsgálnak, és esetenként alkalmaznak is ilyen, úgynevezett fényérzékeny funkcionális molekulákat. Ezek közé tartoznak többek között a molekuláris memóriaegységek, a fotokatalízis, és a mesterséges fotoszintézis. Kutatócsoportunk ezek közül az átmenetifém-komplexekre fókuszál, melyek jellemzői az őket alkotó ligandumok célzott módosításával kontrollált módon hangolhatók. Ahhoz, hogy az egyes alkalmazási területek igényeihez igazíthassuk az ígéretes molekulák tulajdonságait, elengedhetetlen a bennük fény hatására végbemenő legfontosabb változások részletes vizsgálata. Mivel e kulcsfontosságú folyamatok rendkívül gyorsan, femto-, piko- és nanoszekundumos időskálán folynak le, ezek kísérleti felderítése speciális módszereket és eszközöket igényel. Az előadás első szakaszában aktuális példákon keresztül áttekintem a fényérzékeny átmenetifém komplexek alkalmazási lehetőségeit. Ezt követően ismertetem az általunk vizsgált komplexeket, a tulajdonságaik módosításához alkalmazott módszereket. Végül bemutatom a fotofizikai folyamatok nyomon követésére általunk alkalmazott kísérleti eljárásokat.
